Tuesday, September 3, 2013

2013. szeptember 3.

Azt hiszem, így is elég ideig húztam ezt az egészet, szerintem már úgyis tiszta mindenkinek, hogy mi lesz a dolog vége. Ha mégsem, akkor most leírom: az oldal ebben a formájában most megszűnik létezni. Nem akarok ígérni semmit, sem azt, hogy ez csak egy átmeneti szünet és visszatérek még, sem azt, hogy ez itt a The White Dream legeslegvége. Nem szeretnék később semmilyen ígéretet megszegni, de hitegetni sem akarok senkit. Egy kis magyarázatot azért adok még, mert mégiscsak akadt pár ember, akik megérdemlik, hogy tudják a dolog igazi okát. Ők azok, akik még most is feljártak az oldalra nap, mint nap, gondolom/remélem abban reménykedve, hogy észhez térek és életjelet adok magamról. És ez itt a nagy baj: az oldal az utóbbi időben túlságosan letért arról az ösvényről, amit én eredetileg kigondoltam neki. Túlontúl személyessé vált, olyannyira, ami már nekem is kezdett sok lenni, éreztem, hogy túl sokat adok ki magamból, amit talán mégse akarok. Ezen most változtatni nem tudok, plusz közrejátszik a dologban, hogy szeptember közeledtével egyre több elfoglaltságom lett a főiskola körül is, ami még jobban elvonta a figyelmem a blogról. Szerintem azok, akik ebben a majdnem egy évben olvasták a blogom, megérdemlik, hogy a maximumot adjam nekik, de erre jelenleg nem vagyok képes. És ha ez még nem lenne elég, nekem jelenleg is zajlik az első tanítási hetem, ami abból áll, hogy nagyon sok újat tanulok és sok időt töltök új ismerőseimmel is.
Szóval ez a helyzet.
Azért teljesen nem szabadulhattok meg tőlem, egy csomó másik internetes oldalon még mindig elérhető vagyok:
Ez például a Tumblr oldalam, ami ugyanaz, ami eddig volt, csak megváltoztattam a címét. Mostantól előfordulhat, hogy ide fogok posztolni személyesebb jellegű posztokat, úgyhogy kövessetek nyugodtan!
Twitterre mostanában egyre többet írok, ráadásul most nyilvánossá is tettem a profilom, úgyhogy most már simán olvasgatni is lehet szabadon.
Ha bejöttek az eddigi videóim vagy érdekel titeket, hogy miket alkotok főiskolai éveim alatt, akkor nézegessétek a Youtube csatornámat is, mert igyekszem feltölteni az összes munkámat :)
Az Instagram profilom még mindig nyilvános, ha érdekelnek titeket az életem apró részletei, kövessetek :)
És tudjátok mit? Ha kérdésetek van, azt még mindig feltehetitek a blog askjában és én igyekszem mindenre válaszolni!

Köszönöm szépen a megértést és további sikeres életet kívánok mindenkinek!

xo, Kata

Sunday, September 1, 2013

2013. szeptember 1.

Röviden és tömören: időre van szükségem, hogy átgondoljam az oldallal kapcsolatos dolgokat. Igyekszem sietni vele, de annyi minden történik velem ezekben a napokban, hogy semmit nem ígérhetek. Hamarosan visszatérek egy remélhetőleg érthető magyarázattal, csak még mindent százszor át kell gondolnom...
Addig is, akiknek aktuális, azoknak nagyon jó tanévkezdést és sikeres tanévet kívánok!

xo, Kata

Wednesday, August 21, 2013

Monday never seemed so bright


Elképzelhetetlennek tartom, hogy létezik olyan ember ezen a bolygón, aki ha ismeri az én blogomat, akkor ne ismerné a fentebb látható három másik lány blogja közül legalább az egyiket. Niki, Viki és Kinga már elég régóta részei a napi rutinomnak, még ha nem is ismertük egymást személyesen (kivéve Vikit, akivel egy suliba jártunk) és ők nem is tudtak róla, de mikor bekapcsolom a laptopom, akkor nagy valószínűséggel minden alkalommal lecsekkolom a blogjaikat. Ezáltal néha már így is úgy éreztem, hogy ismerjük egymást, mikor olvastam a posztjaikat, nézegettem a képeiket, csak eddig ha valamelyik posztjuk megmozgatott bennem valamit, azt pusztán "csak" kommentben oszthattam meg velük. És azért ez néha már nem elég, néha már nincs kedved mindent egy kommentben leírni, amit élőben sokkal jobb lenne megvitatni (remélem másnak is vannak ilyen érzései, nem csak én gondolkodok túl ilyen dolgokat). Ezért tartottam nagyon jó ötletnek, mikor a lányok megkerestek, hogy szervezzünk meg egy találkozót (a szervezési folyamatból természetesen nem vettem ki szervesen a részem, csupán akkor szóltam, mikor nekem nem volt jó az időpont, de szerencsére így is sikerült összehozniuk a lányoknak).


Viki javaslatára az Árkádba mentünk egy ilyen joghurtos helyre (a rendes nevét ne tőlem kérdezzétek, a többiek biztos tudják), ami szerintem igazából egy fagyizó volt, csak a tulajdonosok nagyobb bizniszt láttak abban, ha a dolgot fagyasztott joghurtként adják el. Az egész lényege, hogy van egy pár ízű 'hívjuk-joghurtnak', amire bizbaszként rárakhatsz, amit csak szeretnél: mogyorót, csokit, áfonyát, gumicukrot, karamellszószt. Ez nálam, a bizonyos körökben kreatívnak tartott személynél, azt eredményezte, hogy a tálkám úgy nézett ki, mintha egy unikornis belehányt volna, mert tényleg mindent belenyomtam, amit csak megkívántam, aztán csodálkoztam, hogy a lányok szép, esztétikusan elkészített tálai mellett az enyém úgy nézett ki, mintha egy négy éves állította volna össze.


Persze egy idő után előkerült egy fényképezőgép is, végtére is a technika gyermekei és egyben bloggerek vagyunk, ráadásul volt köztünk egy fotós is, szóval elkerülhetetlen volt, hogy megörökítsünk pár pillanatot. Elsősorban gondolom magunknak, mert mindannyiunkban van egy inner fangirl, aki sikítozott, mikor meglátta a többieket, meg az olvasóinknak is, ha már senki nem sétált szembe velünk élőben és esett össze ájultan, hogy láthat minket (nem mintha nem játszódott volna le a fejünkben ez a forgatókönyv).


És akkor, hogy ne csak a bennünk élő óvódások szükségleteit elégítsük ki, hanem a bennünk élő felnőtt egyedét is, beültünk egy kávéra is. Mondjuk az is közrejátszhatott a dologban, hogy még nem akartunk hazamenni.
Szóval összefoglalva a lényeget, egy nagyon jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt, és már a folytatásról is szó esett. Legközelebb szerintem biztos bejelentjük, ha nyakunkba vesszük a nyüzsgő-metropolisz-Budapestet, hátha úgy több rajongót sodor véletlenül az utunkba a sors. Már ha léteznek egyáltalán, és nem csak városi legenda az egész.


Szerencsére olvasható értelmes, emberi összefoglaló is a találkozóról Niki és Viki blogján, amiknek a linkjét most rögtön be is illesztem, hogy még több képet megnézhessetek, amik a délután folyamán készültek, és persze azért is, hogy megismerhessétek a blogjaikat, ha eddig véletlenül nem így lett volna.
Viki bejegyzése: FrozenYogurt, BananaMacchiato & 4bloggers
Niki bejegyzése: Dreams and Glitter and Cats and Neon Birds
u.i.: az összeöltözés véletlen, bár bizonyos berkekben fashion rule #1, hogy a fekete-fehérrel, nem lehet mellélőni és mindig tökéletes első benyomást biztosít, és ezt valószínűleg mindannyian tudtuk a szívünk legmélyén - hiába, született bloggerek vagyunk.

Örömködjetek kommentben nyugodtan! Jöhet minden óhaj-sóhaj!
Ha valami kérdésetek lenne, nyugodtan forduljatok hozzám az askboxomban :)

xo, Kata

Monday, August 19, 2013

Inslee By Design

Nem titok, hogy szeretek rajzolni. Nem érzem, hogy magas és művészi szinten lennék, és nem is különösebben vágyom rá, egyszerűen csak néha kedvem támad firkálgatni valamit. Ez legtöbbször csak valami absztrakt, színes minta, de mindig is imádtam embereket rajzolni. Persze nem látvány alapján - az nekem már túl tanulmányrajz-szerű, inkább csak úgy simán fantáziából. Persze ehhez is szükség van bizonyos alapok ismeretéhez, úgyhogy sokat gyakorlok: Tumblrről mentek le képeket, alakokat skiccelek fel, képeket másolok le papírra, inspirációt gyűjtök a neten. És így el is érkeztünk a poszt témájához. Inslee egy grafikus, oldalán meg lehet őt ismerni, lehet személyre szabott munkát és már elkészült munkákat is rendelni tőle, és működtet egy blogot is, ahol minden posztot egy rajza nyit. Na, és ezek azok a rajzok, amik nekem nagyon tetszenek. Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy nem túl különleges, sőt, nagyon is átlagos, de szerintem pont ez adja meg a báját. Egyszerűnek tűnik, és pont ettől olyan nagyszerű. Pont ezért inspirál engem is :)
Gondoltam megosztom veletek pár nekem tetsző munkáját, és ha tetszik az oldalán még többet találhattok:  




Szóval valami ilyesmi szint a célom. Magamnak nem tudom megítélni, hogy mennyire állok távol tőle, de hamarosan mutatok párat a saját alkotásaimból is :)

Ti szerettek/tudtok rajzolni? Mit gondoltok Inslee munkáiról?
Ha valami kérdésetek lenne, nyugodtan forduljatok hozzám az askboxomban :)
xo, Kata

Saturday, August 17, 2013

Festival Rule #1: if you want free beer always look for dutch boys

Hallom a fújolást a távolból és teljesen megértem. Szégyellem is magam, hogy ennyi időbe telt kicsit összeszedni magam és írni egy posztot végre. Nehéz dolog visszarázódni, ha az ember egyszer kicsit is kikerül a ritmusból. De most itt vagyok, és szűk egy hetes késéssel a Szigetről fogok pampogni nektek. (Egy kicsit azért segít oldani a bűntudatomat, hogy Niki sem esett túlzásba a dolgot illetően:))

 
Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy miről is akartam írni, meg ilyesmik, de tényleg rengeteg idő eltelt azóta. Amiben biztos vagyok, hogy számomra nagyon megérte önkéntesnek lenni: máshogy nem hiszem, hogy valaha is egy hétig fesztiváloztam volna a Szigeten szinte teljesen ingyen, most viszont minden adva volt ahhoz, hogy minden este bulizzak valamicskét. Korábbi években mindig csak egy-egy napra látogattam ki a Hajógyári szigetre, most viszont, ha nem is sátoroztam (bár pár éjszakát azért ott töltöttem), de már az előkészületektől fogva az utolsó utáni napig ott lehettem a Szigeten. Ez a beköltözés első napjaiban még jó móka volt, mikor még csak olyan magyarokkal lehetett találkozni, akik kint dolgoztak, ezért történhetett meg, hogy tűzoltókkal ittunk, de hétfőn, az utolsó 'munkanapomon' már nem volt túl nagy buli trehány turisták után szedegetni a sátraikat. De ez a rossz része a dolognak, a jó része, hogy nagyon szerencsés voltam, a családi kemping ugyanis, ahová beosztottak, a legnyugisabb helynek bizonyult az egész fesztiválon (mit is várhat az ember a reggae színpad közvetlen közelében?), nap közben gyerekekkel játszottunk, éjjel meg a részegeket kértük meg szépen, hogy ne oda hányjanak. Ráadásul nagyon jó társaságba is kerültem, akik nem idegesítettek vagy untattak halálra, sőt nagyon is jól elszórakoztattuk egymást. Szóval terveim szerint jövőre ugyanide kéretem magam, stipi-stopi, ettől függetlenül ajánlom mindenkinek az önkénteskedést, akit érdekel a Sziget, és be tud vállalni unalmasabb munkákat is napi hat órában.

 

Kedvhozónak szeretném megosztani, hogy milyen feladatokat vállalhat pluszba az önkéntes.Nem tudom, ki mennyire járatos az idei Sziget programjában, de minden nap este hét órától volt valamilyen buli a Nagyszínpad előtt. Ezeknél segédkeztünk mi, szerdán például 10.000 lufit osztottunk ki, amit az embereknek együtt egy időben kellett volna elengednie, csütörtökön szélforgókat osztogattunk, pénteken 1000 óriás strandlabdát ütöttünk be a tömegbe (amit az emberek nagy része rögtön elkezdett leereszteni, hogy könnyebb legyen hazavinni, a tömeg másik része pedig három perc játék után küzdött a többi labdáért), szombaton pedig color party volt, ahol színes porral megtömött zacskókat adtunk mindenkinek, amit aztán a tömegben mindenki szétdobált, és akkor ez volt a móka. És tényleg móka volt, mert ilyenkor úgy éreztük, hogy tényleg hozzájárulunk a fesztiválhoz.


És akkor a koncertekről még nem is meséltem... A helyzet, vagyis a beosztásom úgy hozta, hogy minden olyan koncertre el tudtam menni, ami érdekelt (bár véleményem szerint az idei felhozatal nem volt egy nagy szám). Rengeteg koncertbe belehallgattam, de szerintem a legnagyobb kedvencem a Quimby volt, ahol sokk közeli állapotba kerültem, nagyon jól szórakoztam, és újra eltökéltem, hogy valahogy szerzek magamnak egy Kiss Tibit. A sors úgy hozta, hogy Alex Clare koncerten az anyukámmal voltam, akinek kifejezetten tetszett a fiúka, Regina Spektoron meg egyedül voltam, de kellemesen elüldögéltem a színpad oldalánál és hangosan énekeltem. A Punnany Massifot most is meghallgattam, de azért még mindig a Soundos koncertjük a kedvencem. Szombaton nagyon sok ismerősöm kint volt, velük is nagyon jót buliztunk, néhányukkal még Parov Stelarra is bejutottunk. A zárónapon, vasárnap pedig természetesen ott voltam a tűzijátéknál, amit egy kis Guetta koncert kísért.

 
Mivel szülinapi ajándékként kaptam egy kis kézi kamerát, amit ideje volt kipróbálni, egyik nap készítettem pár felvételt, azoknak, akik szeretnének beleszagolni kicsit a Sziget-életérzésbe, vagy mert idén nem voltak ott, vagy mert máris hiányolják a Fesztiválköztársaságot :)
(Ami a videót illeti: nem ér lesajnálni, ezt tényleg csak szórakozásból vettem fel, a Szigeten sétálgatva, szóval azért ilyen rázós meg minden - de akkor is ez az első videóm az új kamerával, amivel a jövőben terveim szerint izgalmasabb felvételeket készítek majd, megígérem)

 

Na jó, azért pár saját képet is mutatok nektek: egyet szabadidőmből és egyet, mikor épp dolgozom (aaahhhhha)


Ti voltatok idén a Szigeten? Miért/miért nem? Hogy tetszett?
Ha valami kérdésetek lenne, nyugodtan forduljatok hozzám az askboxomban :)
xo, Kata

Saturday, August 3, 2013

Black Mode

H&M maxiruha és szandál // ajándék nyaklánc és régi gyűrűk // DM napszemüveg

Ezt a ruhát általában övvel, mellénnyel vagy farmerdzsekivel viseltem, mert úgy éreztem, hogy amúgy nem nagyon emeli ki az alakom, inkább csak lóg, mint egy zsák, de most kipróbáltam ezt a verziót is, hátha bejön, és hát nekem bejött :)
Úgy alakult, hogy önkéntes vagyok a Szigeten, ami azt jelenti, hogy jövőhét vasárnapig fogalmam sincs, mikor és meddig leszek itthon, az időbeosztásom ugyanis még most sem biztos, plusz azt sem tudom, melyik estéken lesz időm/energiám/kedvem/társaságom bulizni. Szóval bár vannak posztötleteim, lehet, hogy nem lesz időm/erőm megcsinálni őket, szóval kérlek titeket, legyetek türelmesek! Köszi, puszi :)
És ha valaki a Sziget felé jár a jövő héten, szóljon most, mert minden társaságnak nagyon tudok örülni! :)

Ja, és hogy tetszik az outfit? Ti viselnétek?
Más jellegű kérdéssel még mindig nyugodtan fordulhattok hozzám az askboxomban :)

xo, Kata

Thursday, August 1, 2013

Festival le jardin

Mikor épp nem haldoklunk a forróságban, jó ötlet úgy felöltözni, mintha jelenleg is egy fesztiválon lennék. Mondjuk ha már itt tartunk, egy igazi fesztiválra sosem venném fel ezt a szoknyát, meg igazából szandált se. De a feeling megvan :)


H&M maxiszoknya, top és szandál // Mango mellény // New Yorker kalap // (nyaklánc fogalmam sincs honnan)

Hogy tetszik az összeállítás? Te viselnéd?
Szívesen olvasom a véleményeket igazából minden témában! :)
Ha más jellegű kérdésetek akadna az askboxban nyugodtan feltehetitek!
xo, Kata

Wednesday, July 31, 2013

Instagram we trust

Napi frissítéseket ígértem, erre kihagyok két napot... Pedig van egy pár ötletem, még legalább három-négy napra meg van előre a posztadag, úgyhogy nem kell aggódni. Persze lehet, hogy jól jött a kis pihenő, néha úgy érzem, nektek is kell egy kis idő például ahhoz, hogy erőt/bátorságot merítsetek kommenteléshez, és ha túl gyakran rakok ki új posztot, a régebbiekről elfeledkeztek. Pedig számomra nincs fontosabb, mint a visszajelzések, amiket tőletek kapok. Na jó, talán az oxigénnél nem fontosabb, de az esti kakaómnál biztosan :)
Most egy bevallottan töltelék-poszttal jövök, de én akkor is imádom: igen, kitaláltátok, Instagramos poszt lesz, vagyis néhány kép, amiket az elmúlt hetekben osztottam meg.


Jól visszaugrottam az időben, ez a kép ugyanis még az utolsó gimnazista napunkról származik, amikor is bolondballagás címen beach party-t tartottunk, de erről ebben a bejegyzésben már beszámoltam.


 Ez a kép pedig a ballagásom utáni családi hepajon készült. Köztudott, hogy az öcsémmel amúgy is egyfolytában közös képeket csinálunk, úgyhogy nem túl különleges az alkalom, fiú létére sokkal jobban szereti ha fotózzák, mint néhány más fiú ismerősöm.


Anyukám szülinapi vacsija egy olasz étteremben. Egyszerűen imádom, mikor fehér ingben van és úgy néz, mint ötévesen :)


Mondtam, folyamatosan együtt pózolunk :)


És moziba is nagyon sokat járunk együtt. Ekkor például pont egy péntek délután mentünk, az utolsó iskolai napon, és legnagyobb megdöbbenésünkre teljesen üres volt a terem.


Anyukám volt az érettségi büfé felelőse, így bár elsőként jöttem ki aznap a vizsgateremből, utolsónak maradtam. De azért ezért a fotóért megérte :)


Sikerült teljességgel elfelejtenem egy normális képet csinálni a barcelonai tengerpartról, úgyhogy meg kellett elégednem ezzel az egy, mobillal készített képpel (az instagramtalan verzión rendesen látszik, hogy három egész helyes pasi hevert előttünk, már ezért megérte). De legalább ez jól néz ki :)


Már megosztottam veletek, mennyire élveztem eleinte az önellátást (ebben a posztban), azóta rájöttem, hogy bár jó móka magamra vásárolni, azért mégsem szeretnék sosem egyedül lakni.


Ez a kép nem került ki Instagramra, mert már így is elég bírálatot kaptam kedves barátaimtól arra vonatkozólag, hogy is túl sok kajás és/vagy lábas kép található meg az oldalon, de ha feltöltöttem volna a hangover breakfast címet kapja, ugyanis a nálunk tartott pontkihirdető buli utáni reggelen ez volt minden, amit a hűtőben találtam, kedves (volt) osztálytársaim ugyanis úgy vetették rá magukat az élelmiszer-tartalékokra, mint akik most jöttek ki az éhezők viadalának arénájából, mindezt azután, hogy előtte pár órával mennyei vacsorát tálaltam fel nekik (amit bevallom, nagyrészt nem én csináltam). Ja, és az elfogyasztot alkoholmennyiséget tekintve, egészen pici másnaposság is gyötört.


Ezt a képet pedig a nővérem Instagramjáról szereztem, de mint látható, én is szereplek a képen, ami tegnap este készült, mikor is az én szülinapomat ünnepeltük egy vacsorával Szentendrén :)

Sajnos a posztnak itt vége, de a jó hír az, hogy iamkata néven bármikor követhettek, és akkor még többet kaphattok csodálatos életem csodálatos kis mozzanataiból :)

Addig is írjatok bármilyen témában, mert imádom a kommenteket!
Ha más jellegű kérdésetek akadna az askboxban nyugodtan feltehetitek!
 
xo, Kata