High School Never Ends

High School Never Ends - vagyis a gimi sosem ér véget. Több magyarázata is van annak, miért ezt a nevet választottam újdonsült lejátszási listámnak, és ezeket most egytől egyig megosztom azokkal a kedves olvasókkal, akik veszik a fáradságot, és még most is nap mint nap feljárnak az oldalra abban reménykedve, hogy új bejegyzés várja őket. Szóval ezt tudtam most összekaparni nekik: egy adagot a zenei ízlésemből, amit próbálok letuszkolni mindenki torkán. Pedig tényleg jó zenék, hallgassátok figyelmesen!

Na, de vissza az eredeti témához: a giminek sosincs vége. Most megvizsgáljuk ennek a kifejezésnek több értelmezését - hogy vajon mit gondolhatott a lírai én (haha, NEM. csak vicceltem, tudom, hogy mostanában nem nagyon sikerül). Szóval...

Egyrészt így az írásbelik nagy részét letudva  olyan távolinak tűnnek a szóbelik, mintha legalább még egy évet kéne gimibe járnom. Pedig már kevesebb, mint két hónap hiányzik, hogy a kezembe fogjam a bizonyítványom, és soha többé ne kelljen visszaadnom az iskolának. De addig még kb. 45 nap hátra van, aminek most már tényleg a jelentős részét magolással kell töltenem, ami még jobban meghosszabbítja a hátralévő időt.

Másrészt a gimi olyan fontos szerepet játszott az eddigi életemben, hogy el sem tudom képzelni, hogy lassan vége van. Én nyolc évet töltöttem az osztályommal, ami már majdnem az életem fele. Itt ismertem meg a legjobb barátaimat, és számomra elképzelhetetlen, hogy mostantól nem találkozunk majd mindennap. Azt hiszem, nagyon nagy munka lesz dolgozni rajta, hogy a kötelékek ugyanilyen szorosak maradjanak, de ez mindenképpen olyan dolog, amiért megéri tenni. Szóval remélhetőleg számomra sosem szakadnak meg a gimiben kötött ismeretségek, ezáltal a gimi sem ér véget soha. (Legközelebb ne hagyjátok a szentimentális énemet blogolni)

Harmadrészt van egy igazi '90s-feel dal, aminek a címe bár megegyezik a lejátszási listáméval, de nem került fel rá. Ez a dal arról szól, hogy bárhová sodor az élet, akármilyen idős vagy, mindig ugyanazok a dolgok fognak meghatározni, mint a gimiben. Ez persze az erősen amerikanizált verzió, ott sokkal nagyobb kultusza van a klikkesedésnek, a tiniterhességnek, meg annak, hogy az emberek 16. szülinapjukra Bentley-t kapnak (a különböző filmekből, sorozatokból és MTV show-kból legalábbis ez derül ki), de azért itt is elég rendesen be lehet tagozódni egy bizonyos kasztrendszer finomított verziójába. Viszont a jó hír, hogy nálunk sokkal könnyebb kitörni belőle.

Na, ez volt a mai okoskodásom, most mindenki hallgasson zenét, mert ezek a dalok nekem a gimit juttatják eszembe, és azért szedtem össze őket egy csokorba, mert nekem már soha többé nem kell gimibe menni, HAHAHA hurrá.

Playlist

1. Samantha Ronson - Built This Way
2. Bright Eyes - First Day Of My Life
3. 3D Friends - Lina Magic
4. Mumford & Sons - For Those Below (cover)*
5. Kate Nash - Mariella
6. My Toys Like Me - Mice
7. Nouvelle Vague - Ever Fallen In Love
8. Fun ft. Janelle Monáe - We Are Young
9. Florence + The Machine - You've Got The Love
10. Morgan Grace - Vampire Love
11. Radical Face - Glory
12. Asaf Avidan & The Mojos - One Day/Reckoning Song

* mindenkit bíztatok az eredeti Mumford and Sons verzió meghallgatására, ami sajnos a YouTube-on jogi kérdések miatt nem lelhető fel

A videóra kattintva lejátszható az egész lejátszási lista, a képre kattintva pedig a YouTube-beli listán találhatjátok magatokat.

Véleményeket szívesen olvasok a poszttal kapcsolatban, de ha esetleg más jellegű kérdésetek merülne fel, azt az askboxban is feltehetitek :)

xo, Kata

My Last Day as a High Schooler

A tegnapi ballagással túl estem a gimnázium-élmény nagy részén, az az apró dolog, ami még előttem áll már igazán nem lehet nagy dolog - legalábbis ezt mondogatom magamnak. Bár magam is meglepődtem, mennyire nem izgulok még a holnap kezdődő érettségi miatt, már megjósoltam magamnak egy pánikrohamot úgy éjfél körülre, és nem tudom elképzelni, hogy nyugodtan, gyomorgörcs nélkül végig fogom aludni az éjszakát, annak ellenére, hogy a magyar írásbeli lesz a legkisebb falat az összes közül.

(csipkerózsikás lufit kaptam anyukámtól, amit még aznap sikerült kilyukasztanom - ez sodort aznap legközelebb a síráshoz)

(áthágtam a szabályokat, és rövidnadrágot vettem, ami különös mód megrendítette az egyik osztálytársam anyját, aki nem törődve azzal, hogy tisztán hallom, majdhogynem ler*bancozott...)

De most nem a nagy csúnya érettségiről akartam írni, hanem mindenről, ami előtte volt, amit már megéltem. Mint csütörtökön az utolsó gimnazista napom. Szerintem még most sem fogtam fel, hogy soha többé nem kell 8-ra bemennem, és nincs több házi feladat, se több Marika néni a menzáról, se izgulás, hogy csak ne én feleljek környezetvédelemből (amit a legnagyobb kamutárgynak tartok, amit még 12.-ben ránk tukmáltak), se több francia óra, amin mindent csinálunk, csak nem tanulunk semmi franciát, se több matek, ahol a tanárnő olyan öreg, hogy jelen volt a Pitagorasz tétel megszületésekor, és nincs több tesi óra, amin azért könyörgünk, hogy végre focizhassunk. Még folytathatnám a listát, de inkább megkíméllek titeket az érzelgős ömlengéseimtől. Szóval csütörtökön jó gimnazisták módjára el-bolond-ballagtunk, beach party tematikával mindenki napszemüveget és kalapot ragadott, gumimedencét állítottunk fel a teremben, és egész napos vízipisztoly harcot vívtunk, és senki nem sírt, mert egyszerűen hihetetlen, hogy vége van. Iskola után aztán hagyomány-szerűen beültünk egy kocsmába, ahol nosztalgikusan sztorizgattunk, én megerősítettem a fogadásom egyik barátommal, hogy jobb matekérettségit írok majd mint ő (egy pohár abszint a tét, úgyhogy megéri tanulnom). A délutént/estét a Duna parton folytattuk, ifjúságunk egyik korábbi helyszínén, ahol kisebb korunkban rengeteget lógtunk, párszor megáztunk, páran eláztak (a szó átvitt értelmében is), de összességében nagyon jó nap volt - engem az egész egy klisé alter videóklipre emlékeztetett, ahogy hangosan üvöltöttük a zenék szövegét, körbeadtuk a kikevert italokat, ki akarták hívni miattunk a rendőröket, néha őrülten ugrálva táncoltunk, földön fekve néztük az eget, a Tescóban randalíroztunk, cigit kunyeráltunk egymástól és a közös nyarunkat/jövőnket tervezgettük.

(amúgy nem ment semmi a szemembe, csak próbálok kacsintani. tudom, nem is vicces)

Szombaton aztán elballagtunk igazából is. Azelőtt a ballagás napja dögunalom volt, de idén sokkal gyorsabban eltelt az idő. Körbeballagtuk az iskolát, mosolyogtunk a fényképeken, meghatódtunk a beszédeken, szóval szerintem minden úgy történt, ahogy az szokásos ballagásokon történni szokott. Az ünnepély után volt nálunk családi hepaj, ahová szerencsére egész családom eljött, akik amúgy az iskolai vendégsereg felét kitették, ami azért volt jó, mert akármerre jártam, rokonba botlottam.

És akkor most valahogy le is zárom ezt az elég részletes, napló-szerű bejegyzést, de úgy éreztem, ezt muszáj most közölnöm mindenkivel. Kéne még valami elmés befejezés, de azt hiszem, ez most elmarad. Tartalékolnom kell az energiáimat a jövő hétre.

(nagy család átka, hogy menet közben találnak be az óriási csokrokkal, ami egy idő után igen csak megnehezíti a mozgást)

Sok szerencsét a többi érettségizőnek - nagyon jók leszünk! - és kitartást azoknak, akik még előtte állnak!

És hogy azokról se felejtkezzünk meg, akik már túl vannak rajta, nekik is kívánok nagyon boldog hétfőt és keddet és szerdát és... tudjátok, hogy folytatódik.

Ha esetleg kérdésetek merülne fel, azt az askboxban feltehetitek :)

Spring as it is

Íme egy haul és egy outfit poszt összegyúrása, ami főként a szerkesztő mérhetetlen lustaságának köszönhető, de szerepe van benne egy olyan dolognak, aminek a neve úgy kezdődik, hogy érett, és úgy végződik, hogy ségi. Szóval mikor a Takko kiküldte szokásos kuponjait, feléledt bennem a kényszerrel elnyomott, de felszínre vágyó kisördög, hogy ideje vásárolni, még ha nincs is szükségem semmi különösre. Így hát egy nap felkerekedtem és elmentem kényszervásárolni, bár senki nem kényszerített. Eleinte nem is tetszett meg semmi, aztán áttévedtem a gyerekrészlegre, és megtaláltam ezt a csodaszép fekete tüllruhát, amit kislányon nem tudok elképzelni (kivéve, ha temetsére hivatalos), és aminek az amúgy is leértékelt ára a 30%-os kuponnal olyan kedvező volt, hogy szaltózni támadt kedvem. Felbátorodva, hogy rámjött egy 176-os ruha (amilyen méret kb. 13 éves korom óta nem volt rajtam), beújítottam pár kiegészítőt is, amit alább megtekinthettek.

A ruha könnyű, lenge, és finoman elegáns, mégsem éreztem magam túlöltözöttnek benne, még ha minden második ember meg is kérdezte, hogy van-e valami különleges programom aznapra. Ami pedig a körmeimet illeti, próbálkoztam monokróm stílusúra festeni, ami annyit takar, hogy fekete-fehér a színvilága, és a középső és mutatóujjaimon egy-egy vonalka reprezentálja az idei nagy csíkőrületet.

Takko ruha (Crash One), karkötő és gyűrű // Ázsia center topánka

Hogy tetszik az outfit? 

Szívesen olvasom a véleményeteket, úgyhogy kommentre fel! 

Ha esetleg más jellegű kérdésetek merülne fel, azt az askboxban feltehetitek :)

xo, Kata

My Mind is a Mess

A gondolataim ezerfelé járnak, nem is nagyon szeretném részletezni, hogy merrefelé, nem is nagyon tudom kifejteni, úgyhogy csak beillesztek pár képet rövid kommentárral, hogy az eheti poszt se maradjon el :)

Készülök a rajz érettségire, így a portfólióm hiányzó darabjait is elkészítettem a héten, de ezekről majd az egész hercehurca lezárulása után akarok egy egész posztot szentelni, főleg azok megsegítése végett, akik szintén ilyesmire vetemednek, mert én is eszeveszetten keresgéltem az interneten információk után, és nem találtam olyan helyet, ahol választ kaptam minden kérdésemre.

Ez egy igazi ilyen volt - ilyen lett kép, ugyanis a szobámat évek óta ugyanaz az inspirációs fal díszíti, így egyik este lazításként kicseréltem a képeket a már évek óta gyűjtögetett gyűjteményem más darabjaira.

 

És persze a shopaholic énem mindennap képes rámtörni, és ilyenkor megveszek bármit, ami kellően csokis, kólás, vagy Beyonce van a címlapján. És a legrosszabb az egészben, hogy szeretem mindezt lefotózni...

Titeket is leterített a tavaszi fáradtság, vagy csak én érzem magam sétáló hullának?

Imádok mindenféle kommentárt, úgyhogy gépeljétek őket szorgalmasan!  :)

Ha esetleg más jellegű kérdésetek merülne fel, azt az askboxban feltehetitek :)

xo, Kata

The Perfect April

Ma ünnepélyesen a gardróbba helyeztem a télikabátjaim és bedobozoltam a téli csizmám abban a reményben, hogy novemberig nem is kell őket látnom. Még mindig furcsa, hogy pulóver nélkül sincs hideg az utcán és a napszemüveg újra elmaradhatatlan társam, akárhova megyek. Persze a dolognak árnyoldalai is vannak: meg kell válni a télen növesztett bundától, ami plusz rétegként szuperált a nagy mínuszokban (egy perc néma csönd), és persze a kétségbeesett magyar társadalom egy része már ebben a kezdeti tavaszban is átesik a ló túloldalára; vagy csak én vagyok túl konzervatív, mikor furcsállom, hogy egyesek máris feltúrták a szekrényüket a forrónadrágokért és strandrucikért. Én csak lassan, fokozatosan tudok megszabadulni a téltől, úgyhogy folyamatosan szoktatom magam a tavasz gondolatához. Ehhez ma megtaláltam a tökéletes összeállítást magamnak, amibe kényelmesen érzem magam, nem lógok ki a tömegből, nem tartozom se ahhoz a csoporthoz, akik fesztiválra képzelik magukat, se azokhoz, akik még mindig szövetkabátot hordanak csizmával.

Nekem ez vált be:

1. laza póló: minta és szín nem számít, csak hogy a lehető legszabadabban és legkényelmesebben érezzem magam.

2. 'boyfriend jeans': ez a hivatalos megnevezése ennek a fajta farmernek, de én egy sima egyenesszárú farmer szárát hajtom fel, addig, amíg kellően bokalengő nem lett. 

3. balerinacipő: lehetőleg élénk színű, és kellően csajszis, hogy kicsit ellensúlyozza a laza, fiús kinézetet.

Az, hogy ki mivel bővíti ki a szettet, az nagyon személyiségfüggő, én például csak a karórám vettem fel kiegészítőnek, meg persze a napszemüvegemet, akivel próbálom bepótolni az elvesztegetett időt, úgyhogy mostanában mindig együtt vagyunk, na meg egy nagy, pakolós táskát, amiben a fél életemet el tudom cipelni a könyvtárba.

A tavasznak meg van az a kellemetlen velejárója, hogy igencsak szükséges és időszerű ilyenkor egy kis rendrakás, amit a hozzáértők elmésen el is neveztek tavaszi nagytakarításnak (ha nagy leszek én is ilyen logikusan levezethető dolgokat szeretnék kitalálni és elnevezni). Nálam az utóbbi időben felettébb eluralkodott a káosz, össze-vissza pakolgattam a tankönyveket (lehetőleg minél kevesebbszer lássam őket - haha - csak vicceltem - nem!- de.), fontos papírokat, a padlót elfedték a rajzérettségis dolgaim, a ruháim nem megérdemelten hevertek a székemen, ami miatt az ágyamon kellett laptopoznom, ami a nyakamnak nem tett túl jót, főleg nem a mindennapos görnyedés után. Szóval ma délután tanulás után felkerekedtem, és rendbe tettem a dolgaim, miközben Sugababes, Shakira és Corinne Bailey Rae CD-ket hallgattam - igen, még annak a nemzedéknek a tagja vagyok, akik vásároltak zenei CD-ket, bár igen csak zsenge korú voltam még ezen CD-k vásárlásakor, ami meglátszik azon, hogy napjainkban nem pont efféle zenei stílust érzek magaménak. 

Ideje lenne már egy selejtezésnek is, de ezen még nem tettem túl magam, ugyanis nagyon nehezen válok meg bármitől is. Ma viszont kicsit felülkerekedtem ezen a rossz szokásomon, és kidobtam egy teljesen elhasználódott táskát, ami már két éve foglalta a helyet a szekrényemben, miközben a folytonos vásárlás miatt roskadozik az egész szerkezet a ruháimtól. Szóval lépésenként haladok: legközelebb is kidobok valamit, ha veszek helyette valami újat. Haha, ezt úgysem tudom betartani ;)

Lebuktam, azt az egy szál fehér kabátot nem tettem még el, mert épp szárad, miután ezredszerre is megpróbáltam kimosni belőle egy teljességgel kimoshatatlan foltot. A remény hal meg utoljára.

Ti hogy álltok a nagytakarítással? Már túlestetek rajta, vagy még halogatjátok?

Szívesen olvasom a ti véleményeteket is, úgyhogy kommentre fel! 

Ha esetleg más jellegű kérdésetek merülne fel, azt az askboxban feltehetitek :)

xo, Kata

There is only so much high school a girl can take.

Már zagyváltam korábban is az örök fiatalságról, amire vágyom, és most azt is bevallom, hogy az osztályomban (és ha már itt tartunk, valószínűleg az összes létező osztályban) én vagyok az egyetlen, aki még így az utolsó napokban (sőt, főleg most) legszívesebben az iskolában tartózkodik. Értelme már nem nagyon van bejárni, mert az óráknak már nincs semmi értelme, újat már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet tanítani nekünk, de én akkor is ragaszkodom minden iskolában töltött perchez, mert tudom, hogy már csak napok kérdése, és vége lesz. Csak hogy mindenki megnyugodjon, megesküszöm, hogy a délutánjaimat a könyvtárban töltöm, és próbálom a fejembe verni a történelmet meg a művtörit, de valahogy mindig azt érzem, hogy az agyam nem a megfelelő információt jegyzi meg. Velem mindig az volt, hogy mikor egy tanár azt mondta, hogy 'ezt nehogy megjegyezzétek', meg hogy 'gyorsan elmondok egy sztorit, csak mert érdekes', akkor valamilyen scumbag kis rész az agyamban bekapcsolt, és elintézte, hogy a hallott, vélhetőleg az érettségi szempontjából szükségtelen információ biztosan örökre belevésődjön az agyam legmélyebb bugyraiba. A hét vezér csak kitaláció, Cromwell koponyáját véletlenül találták meg egy sztriptízbárban, Teleki Pál katéterezte magát és még egy sereg szerencsétlenség történt vele néhány nappal az öngyilkossága előtt, ja és azt is pontosan el tudom mondani sorrendben, hogy milyen hatásai vannak az atombombának. De gondolom ezt a jelenséget senkinek sem kell bemutatni, mindannyian tudunk legalább egy Britney dalszöveget még a legmélyebb álmunkból felverve is, és ezt ne is próbálja meg senki tagadni. Egyszerűen csak nem érzem még késznek magam arra, hogy elhagyjam ezt a különösen visszataszító nagy fehér épületet, ahol ma ebédre nagy valószínűséggel utoljára fogyasztottam minden menzák legízletesebb tejbepapiját, ami történetesen a kedvencem volt a felhozatalból. Ezzel ma végleg véget ért életem egy meghatározó szakasza...

Reserved pulcsi //  Zara szoknya // H&M napszemüveg // Victory cipő

Ki mennyire várja a suli végét/érettségit? 

Szívesen olvasom a ti véleményeteket is, úgyhogy kommentre fel! 

Ha esetleg más jellegű kérdésetek merülne fel, azt az askboxban feltehetitek :)

xo, Kata

It's Sunday

Épp a kevésbé inspirált állapotomban vagyok, ami ráadásul már napok óta tart. Ez okozza egyrészről a posztok hiányát, másrészről viszont egy kicsit több motivációt biztosít a tanuláshoz. De ma megnéztem két filmet két festőről egy művészettörténet házidolgozat miatt, így természetesen festeni támadt kedvem. Gondoltam, a feles energiáimat és az alkothatnékomat inkább egy használható posztba ölöm, mert egész héten csak annyi posztötletem támadt, hogy egyszer meg akartam osztani, hogy egy fürdőgolyó révén rózsaszín vízben fürdőztem, egyszer meg hogy ne vegyetek kókuszos vizet, mert szappanízű. Úgyhogy gondoltam, itt az ideje valami ennél egy kicsit használhatóbbal idepofátlankodni, szóval összegyűjtöttem pár képet az elmúlt heteimből. Az egész elég random módon történt, de jelenleg ennyivel tudok szolgálni, úgyhogy ezt kell szeretni :)

Több mint egy hónapja mentünk síelni, ez a kép még az utazás napján készült. Nagyon tomboynak éreztem magam az új, gyerekméretű kabátomban.

 

 Egy nagyon fáradt vicc egy nagyon fárasztó napon :)

Valamikor idén már volt olyan idő is, mikor ezt viselhettem, csak már senki nem emlékszik rá. Mindenesetre én még nem mondtam le róla, hogy idén is lesz tavasz.

Egyik hétvégén moziba mentünk, és előtte a könyvesboltban pont itt csaptam fel a Bro code-ot. A fent leírtak nagyjából igazak voltak ránk, azt kivéve, hogy nem kettesben voltunk, mert ott volt anyukánk is :)

Erre a színezőre vagyok a legbüszkébb az elmúlt heteim teljesítményemből. Igaz, az osztályfőnökünk lánya már kiszínezte mire hozzám jutott a póni, de azért alaposan felturbóztam (bár a felhő, a szívecskék és a gömbök nem az én érdemeim, azokban segítettek)

Tegnap anyukámmal városi túrára indultunk, ugyanis most hétvégén van/volt a 100 éves Budapest program, aminek keretein belül pont százéves épületeket lehet meglátogatni, és a legtöbben valamiféle program is van.

Pénteken vettem két körömlakkot. Ezt az eseményt nem sorolnál a fontosabbak közé, csak még mindig a vásárlás mámorának hatáskörében vagyok :)

És végezetül itt egy rapid összefoglaló azokból a szettekből, amikről úgy gondoltam, meg kell őriznem az utókornak. De mivel ilyen tükörben fotózós borzadályokról van szó, háttérben a rumlis szobámmal, inkább csak magamnak tartogatom őket future reference-ként, ha valamikor elakadnék, hogy mit mivel párosítsak :)

Itt véget ér a szuperalaposan megszerkesztett poszt (vicc volt), következik a reklám, miszerint néhány kép az Instagramomról van, ahol iamkata néven találhattok meg, és amúgy az askboxomban bármikor kérdezhettek, mert imádok válaszolni :)

xo, Kata

New Ask Box

Napok óta hallani a Formspring rejtélyes megszűnéséről, aminek következtében a legtöbb általam ismert magyar blogger az ask.fm-re költöztette kérdezős szekcióját. Bár hozzám eddig is csak ritkásan érkeztek  kérdések, úgy döntöttem én is létrehozok egy új oldalt, ahol ezután bármikor kérdezhettek tőlem. 

Az oldal címét már ki is írtam a jobb oldali menüben, ahol a többi linkem látható a különböző közösségi oldalakon, de azért ide is kiírom a linket, hátha páran felbátorodnak és kérdeznek, amit mellesleg nagyon-nagyon szeretnék.

Ja, és akkor se ijedjen meg senki, ha nincs regisztrálva Tumblrre, mert anélkül is lehet kérdezni, sőt akár névtelenül is :)

www.the-white-dream.tumblr.com/ask

xo, Kata